Napjaim apró történései

Ma elmentem sétálni, és egy-két dolgot elintézni. Mikor jöttem visszafelé, láttam messziről, hogy anyu volt erkélyén valaki áll a korlátra könyökölve. Éppen olyan volt, mintha ő várt volna rám, ahogy régen tette.  Azóta is a látvány hatása alatt vagyok.

Reggel zúgást hallottam kintről. Nyírták a füvet a lakótelepen. Kinyitottam az ablakot, és friss fűillat áradt be. A sétákat megígértem magamnak, be kell tartanom, de vonzott a frissen nyírt fű látványa és illata is. Míg mentem, láttam a füvet nyíró embert, kicsit megálltam nézni, ahogy végezte a munkáját.

Nem főztem magamnak. Elmentem egy közeli helyre menüt enni. Gulyásleves, aranygaluska vaníliaöntettel volt ebédre. Jólesett, és az ár is elfogadható. Máskor is megyek, magamnak nem fogok főzni.

Kicsit megfáztam, de csak a fejem tompa, és néha fújom az orrom, könnyezik a szemem. Ha ennyivel megúszom, az jó lesz. Szerencsére fűtenek. Iszom a forró teát, és melegen öltözöm.

Nem sok minden történt velem a napokban, de ez így van jól. Van valami azonban, amitől félek. Mindig úgy ébredek, hogy félve olvasom vagy hallgatom utána a híreket. Ez a háború, és egy esetleges harmadik világháború eljövetele. Remélem, hogy győz a józan ész, de a félelmem nem alaptalan. Napjaim része ez az érzés, le kellett írnom.

Itália ízei

Igyekeztem sok mindent kipróbálni az olaszoknál. Főleg tésztákat és pizzákat ettem. Most többet nem is írok erről. Talán csak annyit, hogy Pármában falakat borított be a sok sonka a boltokban.:)

Beszéljenek szavak helyett a képek! 

Főleg az olasz nyelvről...

Olaszországban sok szép ember beszél egy gyönyörű nyelvet. Mikor sétáltunk az utcán, gyakran láttuk, hogy 4-5 ember összeverődik, és hangosan, élénken gesztikulálva használják azt a csodálatos, dallammal megáldott nyelvüket. Ha idősek gyűltek főleg össze, akkor "Nyugdíjas klubnak" hívtuk őket. Köszöntek egymásnak, hogylétükről érdeklődtek, és bizonyára a sportról, politikáról, családról... váltottak pár szót. Öröm volt őket nézni. Vidámak voltak, jókedvűek, élvezték a napfényt és egymás társaságát.

Az autóban csak olasz beszédet és dalokat hallgattunk egy hétig. Találtunk egy adót, ahol csak olasz zene szólt. Amire még felfigyeltem az volt, hogy az éttermekben is csak olasz dalok mentek. Nem volt annyi angol, mint ahogy itthon és más országokban is hallható.

A kávézókban mindenhol voltak újságok. Sokan a kávéjukat kevergetve olvasták a híreket, a férfiak főleg a sportújságokat böngészték. Én is belelapoztam néhány lapba, hogy ne csak halljam, lássam is az olasz nyelvet. Egyébként is figyeltem a feliratokat az utcákon, az utak mentén. Próbáltam hangosan vagy csak úgy magamban kiolvasva élvezni őket.

Volt a magyar nyelvhez is szerencsém. Mikor egy helyen leadtam a személyi igazolványomat( az útlevelem lejárt) a recepciós hölgy hangos "Jó napot kívánok!"-kal köszönt magyarul. Beszélgettünk, elmondta honnan jött Magyarországról, és hogy milyen szerencsések vagyunk mert előtte pár nappal még esett az eső napokig. Akkor pedig sütött már a nap. Egy másik szállodában is lakott egy magyar házaspár, velük is váltottunk pár szót.

Jelentem a Garda-tónál roskadoznak gyümölcsöktől a narancsfák, Pármában falakat borít be a sonka, puhán habos a Cappuccino mindenhol, al dente a tészta, és Olaszországban is zöldül, virágzik minden. 

Szép napokat töltöttünk ott, most pedig győzöm magam kipihenni, de megérte.

Napjaim

Borús vasárnap reggel van, jól aludtam. Elvégeztem a reggeli teendőket, leültem a számítógép elé. WhatsAppon M-mel is beszélgettem egy kicsit. A folyosón közben a szomszédasszonyok is beszélgetnek egy emelettel lejjebb. Nem értem hogy mit, de hallom, hogy elkezdték a szokásos eszmecserét. Egymással szemben laknak, gyakran beszélgetnek, nevetgélnek. Talán néha csatlakoznom kellene hozzájuk. Ha véletlenül akkor megyek arra, mikor szót váltanak, megállok, és én is beszélgetek velük. 

A héten a lépcsőházat és a korlátok fa és fém részeit festették. Rendkívül tiszta munkát végeztek. Mikor befejezték a munkát, fel is mostak a festők. Nem maradt hátra utánuk más csak a friss festékillat és a tisztaság. Ilyen munkát végzők is vannak.

Január elsején elhatároztam, hogy sokat sétálok. Nem tartom be. Nem vagyok elég erős magamhoz. Csak akkor megyek, ha elintézni valóm van. Az utóbbi pár napban volt is. Fodrász, posta, bank, könyvtár, bolt, gyógyszertár, Rossmann. Volt, ahova M. vitt, volt ahova gyalog mentem, mikor ő már hazament. Ez volt a séta. Közben néztem a lakótelep virágait. Le ne maradjak  a tavaszról. Nyílik a pipitér is. Egy volt blogos társam így hívott sok-sok évvel ezelőtt, még egy másik blogomban. Szép emlék.

Voltam temetésen is kedden. Nem jó esemény, de elmentünk, elkísértem a barátot utolsó útjára. Sokan voltak, szerettük Tonit.

Nem nagyon történik más velem. Múlnak a napjaim, és élvezem is őket. Ha egyedül vagyok próbálom magam elfoglalni. Nem mindig jó egyedül lenni, de vannak napok, mikor nincs más lehetőség. Keddig még így leszek. Most megyek vasalni, délután pedig egy jót olvasok. Széppé teszem a napom.

Kellemes vasárnapot kívánok nektek is.

Jó és rossz dolgok

Én, aki lakótelepi lakásban élek kert nélkül, nem nagyon veszem észre a tavaszi virágok nyílását. A legutóbbi sétánkon azonban figyeltem őket, próbáltam behozni a lemaradásomból azt, amit lehet. Találtam néhány szép szirmú virágot az utunk során. Virágoznak a fák is, éled a természet, egyre több a szín, fényesebben süt a Nap, hosszabbodnak a napok, a madarak is hangosabbak... Mindez egyre inkább belém ivódik, tudatában vagyok a változásoknak. Akarom, hogy így legyen.

A tavasz egyfajta kezdet, de én a napokban találkoztam a véggel, az elmúlással is. Két ember is örökre távozott a környezetemből. M. egyik barátja, akit én is ismertem, elhunyt. Egy hónapja még együtt  ebédeltünk, M. pár nappal a halála előtt még beszélt vele telefonon.

Sajnos egy volt gimnáziumi osztálytársamat sem láthatom már többé. Ő az első, aki távozott végleg az osztályból. Mi, többiek még élünk.

Élni kell, megélni a napokat, figyelni mindenre, ami szép és jó! Nem kell hagyni, hogy elillanjanak a napok. Unalomig ismételt szavak. A rosszat is át kell élni, de életünkben minden véges, egyszer a rossz is elmúlik majd. Eddig is így volt, ezután is így lesz. 

A két haláleset most újra ezekre a gondolatokra figyelmeztetett, nem először, és nem is utoljára.

Hekk

Jó egy nap nem főzni, hanem egy jó helyre elmenni, és valami finomat enni. Mikor kórházban voltam, egy szobatársam elmondta, hogy a legjobb hekket a közeli Fertőrákoson a Kovács Kocsmában lehet enni. Kipróbáltuk, és azóta visszajárók vagyunk. Így is lehet élvezni az életet. A finom ételek mindenképpen ehhez  tartoznak.
Elindulunk, és tudjuk, hogy valami jóban lesz részünk. Várjuk, hogy kihozzák a halat, nekilátunk, és még utána megiszunk egy kávét is. Nem sietünk, örömmel eszünk, közben hallgatunk is, beszélgetünk is, de leginkább hallgatva élvezzük az ízeket. Süt a februári nap, pattog a kályhában a tűz, gyűlnek a vendégek, keverednek a magyar és a német szavak. Közel a határ.

Minden rosszban van valami jó. Hányszor mondjuk ki ezt a mondatot, és mindig megbizonyosodhatunk az igazáról. Ha nem kerülök kórházba, soha nem tudjuk meg, hova kell menni hekket enni.

Könyvek

Ha  könyvárba megyek, M. majdnem mindig eljön velem. Tulajdonképpen ez jó, mert akkor ő visz és hoz autóval. Mindig felpakolok könyvekkel, és jó, ha segít valaki hazahozni őket.

Ő egy jól feltöltött utcai fülkés "könyvtárból" hozza a könyveit. Szereti a  hosszú, sokáig olvasható regényeket, és mindig talál is ilyeneket. 

Ha ott vagyok nála, akkor mindig várom vissza, és kíváncsi vagyok arra, hogy milyen könyveket hoz haza. Mikor hallom a kulcs csörgését, elmegyek elé az előszobába, és várom, hogy levegye végre a kabátját. A táskában még titokként ott vannak a könyvek. Aztán kiteszi őket az asztalra, elmondja, hogy miért azokat választotta, mit tud róluk, mit tud az írójukról, van-e hozzájuk fűződő emléke. Amit most olvas, arra emlékezett, hogy egy gimnáziumi tanára ajánlotta, de ő akkor nem olvasta. 

Belelapozunk mindegyikbe, majd  átöltözik, és leül olvasni. Belekezdeni egy könyvbe olyan, mint egy titkot felfedni.  Én gyakran mellé telepszem, és olvasunk csendben, örömmel, olyan élménnyel, mely szebbé teszi a napokat. Néha feláll, odamegy a számítógéphez, utánaolvas dolgoknak, érdekli a történelmi háttér. Mesél a könyvről, ha érdekes mondatot talál lefordítja nekem.

Kincs a könyv, örömforrás.

Virágok

A Valentin-napot nem nagyon tartom ünnepnek. Aztán mikor virágot kapok, akkor úgy érzem, hogy mégis jó, hogy van ez a nap. Vízbe teszem az ajándékot, és napközben oda-oda nézek, hogy eszembe jusson az, aki gondolt rám.
Az a jó, hogy nem csak ezen a napon kapok virágot. Beszélnek szavak helyett is, míg velem vannak, különösen akkor, ha egyedül vagyok. 

Cesky Krumlovban

Ha itthon vagyok  a cseh szavak valahogy mélyen ülnek bennem, de amint Csehországban vagyok rögtön a felszínre kerülnek. Megértem a feliratokat, tudok köszönni minden napszakban, megköszönni bármit, ha sor kerül rá. Ennyit tesz a környezet, az orosz nyelv valaha volt tanulása, a nagymamámék és anyu otthoni, gyakran tót nyelven való beszélgetése. Mennyi szó ragadt rám közben gyerekkoromban, míg hallgattam őket.  A szláv nyelvek egyébként is közel állnak hozzám.

Cesky Krumlovba mentünk pár napra. Szép város, romantikus utcákkal, színes, ódon házakkal, cégérekkel, lámpákkal.

Mindenképpen enni akartam az egyik cseh nemzeti ételt, sült húst, káposztával, knédlivel. Ez utóbbin volt a hangsúly. Csehországban knédlit enni muszáj. Sikerült kétszer is ennem, amire vágytam. Finom volt.

Csípős, hideg szélben sétáltunk az utcákon, sokszor megálltunk a Moldva folyónál. Smetana nagyszerű zenéjét dúdoltam magamban. A hideg elől néha bementünk egy cukrászdába forró gyümölcsteát inni, megpihenni. Rollátorral mentem, és így viszonylag sokat tudtam menni.

Szép napok vannak mögöttünk. Évekkel ezelőtt voltunk már itt, talán nyáron újra megyünk.